Kép forrása: Nyest

10. Pelnyany

Hallal töltött kenyér. Rengeteg változata létezik Oroszország északi területein, az igazi valóban kenyér, melybe egy egész halat sütnek (hasát hagymával, borssal, babérlevéllel töltik). A pelnyany halas pirogként is ismert lehet. Ilyenkor egy tepsiben piteszerű eloszlásban sütik ki a kenyeret, a halat pedig darabokban rakják bele. Finn változata kalakukko néven ismert,

9. Mulgikapsad

Avagy az észt székelykáposzta. Bár jellegében nagyon hasonlít a székelykáposztára, elkészítési menete más, ugyanis a káposztát már rögtön az elején a hússal főzik, ráadásul árpagyöngyöt is tesznek bele és főtt krumplival fogyasztják. Ráadásul a két étel elnevezése is hasonló, hiszen a mulgi ugyanúgy az észtek egy népcsoportja, mint ahogy a székely a magyaroké. (Most tekintsünk el attól az apróságtól, hogy a székelykáposzta valójában nem a székelyekről van elnevezve, és elvileg Székely-káposztának lenne irandó.) Bár kétségkívül ízletes, gasztronómiai különlegességnek nem mondható: viszont kiválóan alkalmas arra, hogy zavarba hozzuk azon ismerőseinket, akik a paprikáscsirkét tekintik az ujgur–magyar rokonság fő bizonyítékának.

8. Saaremaai házisör

A finnségiek sörfőzőhagyományai igen gazdagok. Érdekességképp megemlíthető, hogy a vepszéknél egy nagy követ hevítettek fel, és ezt helyezték az árpalébe, ez biztosította a forráshoz szükséges hőmérsékletet. A házi sörfőzés hagyományai ma leginkább Észtország legnagyobb szigetén, Saaremaan maradtak fenn. Ne tévesszen meg minket, ha a sört literes fakorsókban kínálják, alkoholtartalmuk igencsak magas.

7. Kama

A könnyű reggeli elmaradhatatlan kelléke. Észt népi étel, rozs-, zab-, árpa- és borsólisztből készített keverék, melyet tejbe, joghurtba vagy kefirbe kevernek, nagyon kellemes íze van. Finnországban talkkuna néven ismerik.

6. Fagyasztott kecsege

Szintén az Obon fogyasztják, a megtisztított kecsegét lefagyasztják, majd karikákra vágják, a karikákat fogyasztás előtt sóba mártogatják. (Még jobb, ha sóba és borsba vegyesen.) Egyéb fagyasztott halakat is érdemes megkóstolni, ezeket általában vékony csíkokra vágva tálalják.

5. Szárított Pejpusz-tavi viaszlazac

Észt csemege. Az apró halakat sózzák, kiszárítják, kis zacskóban vagy kimérve árulják. (Hasonló termékek Oroszországban is kaphatók.) Nyugati megfelelőjének leginkább a fish&chips tekinthető bár annak az elkészítése teljesen más.

4. Hanti rénlakoma

Ha nem is mindennapos, de egyáltalán nem kirívó jelenség a hantiknál. Általában a 2000–2500-as példányszámú réncsordákból a hanti rénpásztorok lasszóval befogják és leütik a jószágot. A feldolgozás az asszonyok feladata, megnyúzzák, belsőségektől, végtagoktól, fejétől megszabadítják, feldarabolják, majd azon nyomban, nyersen, véresen egy kiterített ponyván tálalják. Ez után család összes tagja, hozzálát a rénlakomához, amihez köretként csak kenyeret és sót esznek, evőeszközként pedig egy-egy késen kívül csupán saját kezüket használják. Inni vizet és langyos, friss vért szoktak a különleges csemegéhez. A vérből tunkolni is bőven lehet a kenyérdarabkákkal, mivel a szarvast a férfiak befelé véreztetik el, a vér összegyűlik a bordák között. (A nyers vér fogyasztása azért is fontos a hantik számára, hogy C-vitaminszükségletüket fedezzék, ami nem könnyű a kopár északi vidéken.) De a legfinomabb résznek mégis a szarvas mája számít.

3. Nyers mukszun

A mukszun egy fehér húsú lazacféle, mely többek között az Ob mellékfolyóiban ikrázik. Ízletes húsát nyersen vagy enyhén sózva (és a sózás után néhány órát pihentetve) fogyasztják.

2. Maksalaatikko

Azaz finn rakott máj. A ledarált májat főtt rizzsel keverik, sziruppal (melasszal) és mazsolával enyhén édesítik. Magyar szemmel nézve nagyon abszurd étel, de ízletes. Finnországban félkészen boltokban is lehet kapni, csak a sütőben kell kisütni.

1. Perepecs

Az udmurt konyha egyik legjellegzetesebb vendégváró étele a gyúrt tésztából készült, általában darált hússal, gombával, krumplipürével, káposztával vagy akár retekkel töltött, hagyományosan kemencében kisütöttperepecs. Igen ízletes és tápláló étel, és – bár elkészítése kissé időigényes – otthon, kemence híján a sütőben megsütve is elkészíthetjük.

A perepecs – noha a „köztudatban” udmurt ételspecialitásként él – feltehetőleg nem udmurt eredetű étel, hiszen a Volga és a Káma folyók vidékén élő többi nép – marik, tatárok, baskírok, oroszok – is készítenek hasonló tésztafélét. Elnevezése valószínűleg orosz eredetű, az egyik feltételezés szerint az orosz перед 'előtt' és печь 'kemence' szavak összeolvadásából származik, ami arra utalna, hogy a perepecset hagyományosan a kemence elülső részében szokás megsütni. Elkészítéséhez fél kg lisztet elkeverünk egy teáskanálnyi sóval, hozzáteszünk egy tojást és 2-3 evőkanál étolajat vagy margarint, majd kb. fél-egy pohár víz hozzáadásával az egészet kemény tésztává gyúrjuk. Gyúródeszkára tesszük, 4-5 cm átmérőjű hengert formázunk belőle, amiből azután ujjnyi vastag szeleteket vágunk. A szeleteket kissé kinyújtjuk (ügyelve arra, hogy kör formájúak maradjanak), majd a szélüket ujjunkkal csippentgetve kb. egy cm magas peremet formázunk nekik. Az így kapott „kosárkákat” kivajazott tepsire helyezzük és ízlés szerinti töltelékkel megtöltjük.

A káposztás töltelékhez egy kisebb fejeskáposzta felét lereszeljük és kevés étolajon, egy teáskanál só hozzásadásával, két-három fej apróra vágott vöröshagymával együtt kissé megpároljuk.

A húsos töltelékhez ledarálunk 50 dkg sertéshúst és ezt is kevés olajon, két-három fej apróra vágott hagymával, só, bors és egy kis víz hozzáadásával kissé megpároljuk.

A krumplis töltelékhez kb. fél kg krumpliból tej és egy kevés vaj hozzáadásával krumplipürét készítünk.

A gombás töltelékhez három fej apróra vágott hagymán és egy kis olajon félig megpárolunk egy kg apróra vágott gombát, sózzuk, borsozzuk. A töltelék tetejére tejjel elkevert, felvert tojást öntünk (ehhez fél liter tejet keverjünk el 4-5 jól felvert tojással). Forró sütőben a töltelék jellegétől függően kb. 30-40 perc alatt készre sütjük a perepecseket. Sütés után a még meleg perepecsek alját is és tetejét is kevés olvasztott vajjal vagy margarinnal átkenjük.

Források: Rénhírek, http://renhirek.blogspot.com/2008/09/pelmenyi-pelnyany.html